Nyolcadik heti javaslat:
Már a 8. hétnél tartunk a Helló, Nyár programban! Hihetetlen, nem?
Repül az idő és benne vagyunk a nyári szezon kellős közepében. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem minden nyár közepén elkap egy furcsa érzés. Minden évben alig várom, hogy tavasszal és nyáron megjelenjenek a friss zöldségek, gyümölcsök. Tavasszal a medvehagyma, a retek, az újhagyma és az eper igazi mentsvár és vitaminbomba a tél után. Aztán jön a nyár és várom, hogy kicsit "belefulladjak" a sok természetes jóba. Akinek kertje van, annak könnyebb (a vele járó sok kerti munkával természetesen), akinek viszont nem adatik meg a természet ilyen szintű közelsége, az azt tapasztalhatja, hogy évről évre egyre drágább és egyre íztelenebb primőr árut vásárolhat és tudhat magáénak. A boltokban kapható termékek már rég nem a vitaminszintünk feltankolására szolgálnak, de ha nem figyelünk rá és nem tudatosan vásárolunk, már a piacok sem a természetes és szezonális termékeket kínálják sokszor. Mit tudunk tenni akkor? Keressünk megbízható forrásokat! Például a piacon nézzük meg, ki az, aki kevés mennyiséget árul. Ők nagy valószínűséggel a saját terméküket hozzák ki és adják át a termékükkel együtt azt az életenergiát és szeretetet, amit gondoskodásukkal teremtettek.
És ami a legfontosabb! Igyekezzünk szezonálisan táplálkozni! Ne válasszuk pl. júliusban még a szőlőt, csak mert olyan szép és rég ettünk és a narancsnak sincs itt az ideje, még ha a boltok polcain immár sajnos állandó termékké is vált.
Józan paraszti ész, tudatosság, szezonalitás. Ezek alapját képezik az évek természetes évszakrendjének, amit az ájurvéda ritucharya-nak nevez.
Könyvajánló - Strandkönyv
Strandkönyv! Ez csak jó lehet! - Gondoltam, amikor a könyvtár polcáról levettem. Tetszett a borítója (tipikus nő vagyok :D), ami könnyed kikapcsolódást ígért. Az összefoglalója pedig remekül hangzott a két totál különböző stílusban tevékenykedő íróval: "January történeteiben mindenki boldogan él, míg meg nem hal. Gus kinyírja az egész szereplőgárdát."
Szórakoztató, könnyű, kalandos, női, romantikus - kell nekem ennél több egy baromi meleg nyáron? Hát nem! Már kölcsönöztem is ki serényen. Aztán olvasás közben megtorpantam. Vagyok én annyira romantikus, hogy egy olyan könyvet olvassak, ahol a két főszereplőt January-nek és Augustus-nak hívnak? Ez már nekem is sok(k) volt, de a története annyira tetszett, hogy megadtam magam és tovább faltam az oldalakat. És milyen jól tettem! Ugyan egyre jobban úgy gondolom, hogy a ráncaim egy részét ezek a könyvek okozzák, ugyanis galádul nem hagynak esténként aludni, ez a történet pont olyan jó, amilyennek lennie kell.
Hogy mit szerettem benne? Vicces, ugyanakkor valóságosnak tűnő, emberi betekintést adott, hogyan is készül egy könyv, min megy keresztül egy író (a werkfilmeket is imádom!), mert a két főszereplőt nem lehet nem szeretni, mert úgy éreztem, én is azon a tóparton élek, közöttük, miközben olvastam, mert nem ért véget a heppienddel, nem zárta le azonnal a szálakat, így én is lubickolhattam még egy kicsit a könyv boldogságában.
Megérte elolvasni? Mindenképp! Akár holnap újrakezdeném! 😀
